2012. február 26., vasárnap
Mar maravilloso, te juro que voy a verte!
Sajnos a héten nem tudtam frissíteni, de holnap valószínűleg már sikerül időt szakítanom a blogomra. Nagyon mozgalmas időszakon megyek keresztül. Többek között tervezem, hogy a Cervantes Intézeten keresztül kimegyek tanulni Spanyolországba (természetesen csak nyelvvizsga után). Nóri is nagyon örülne neki, legalább közel lennénk egymáshoz, és lehetőségünk lenne újra együtt járni a külvárost, illetve sétálni a tengerparton. Épp tegnap jegyeztem meg a nővéremnek, hogy mennyire szeretem a napot. A napnál jobban már csak a tengert imádom, és meg kell mondjam, nagyon is hiányzik. Már csak fél év, és új élet kezdődik számomra. Addig marad a tanulás és a munka... y sobretodo seguir adelante :) Un petó enorme!
2012. február 21., kedd
Barcelonai helyzet
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy minden olyan cikket, tanulmányt, nyelvi dokumentációt vagy hasznos információt közzé tegyek, megosszak, ami az életemet összeköti Spanyolországgal. Sok érdekességet, receptet és utazási tippeket találhatsz majd itt az elkövetkezendő napokban. Ami az utazást illeti, elég tapasztalt vagyok Valenciával és Barcelonával kapcsolatban, párszor már meglátogattam e két várost, így nagyjából el tudom dönteni, mi éri meg, és mi nem. Ha bármilyen kérésed, kérdésed lenne, szívesen fogadom kommentben.
Most kanyarodjunk el egy kicsit a katalán főváros felé.
Ma végre sikerült beszélnem a legjobb barátnőmmel skype-on. Nagyon izgultam érte, ugyanis múlthét szerdán volt ultrahangon, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e a picivel (a 6. hónapban van). Szerencsére egészséges, szépen cseperedik, növekszik, és már 100%, hogy fiú lesz a lelkem. Toni, a barátnőm párja is fiút szeretett volna már elejétől kezdve. Szóval most nagy a boldogság náluk, abszolút megérdemlik.
Sajnos elég ritkán tudok vele beszélgetni, mert mindketten elfoglaltak vagyunk, de a szilvesztert most már nem hagyom veszni. Már 2 éve tervezzük, hogy együtt töltünk egy hetet, de sosem jött össze. Utoljára akkor találkoztunk, amikor lekéstem a pesti gépet Barcelonában. Azt kell mondjam, nagyon hiányzik nekem. Annyi közös élményünk van, közös érdeklődési körünk, és rengeteg dologban egyezik a véleményünk is. Olyan, mintha a testvérem lenne. Sokkal közelebb áll hozzám, mint a saját nővérem. Őt sosem érdekelte, hogy mi van velem, ráadásul két teljesen külön világ vagyunk. Egész tinédzserkorom avval telt, hogy próbáltam jó barátnője lenni, a kedvére tenni, támogatni, és meghallgatni, amikor szüksége volt rám, de ma már elveszett ez a lelkesedés belőlem. Amikor az ember azt érzi, hogy a másik oldalról egyáltalán nem viszonozzák a törődését, sőt, mondhatni le sem tojják, akkor bizony egy idő után belefárad az erőfeszítésekbe.
Visszatérve Nórira, még nem döntötték el, mi lesz a neve a gyereknek, de már felmerült néhány ötlet evvel kapcsolatban. Tetszik nekünk (nekik is) a Sebastian, az Alejandro, az Alexis és a Xavier. Nekem a Vicente és a Salvador is, de ez már egy más kérdés (teljesen beleszerettem a Betis játékosának, Salva Sevillának a nevébe, ez ihletett meg). Akármelyikre is essen végül a választásuk, jól döntenek. Persze, azt is figyelembe kell venni, hogy a Hernández vezetéknévhez mi illik. A Xavival egy picit talán egyértelművé válna, hogy Barcelona-drukker a család, a Sebastiannal pedig talán egy picit furcsán hangzana. A legjobb választás az Alejandro vagy az Alexis lenne. Mindenesetre rájuk bízom, ők a szülők, én csak helyeselni vagy ellenkezni tudok. :)
Most kanyarodjunk el egy kicsit a katalán főváros felé.
Ma végre sikerült beszélnem a legjobb barátnőmmel skype-on. Nagyon izgultam érte, ugyanis múlthét szerdán volt ultrahangon, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e a picivel (a 6. hónapban van). Szerencsére egészséges, szépen cseperedik, növekszik, és már 100%, hogy fiú lesz a lelkem. Toni, a barátnőm párja is fiút szeretett volna már elejétől kezdve. Szóval most nagy a boldogság náluk, abszolút megérdemlik.
Sajnos elég ritkán tudok vele beszélgetni, mert mindketten elfoglaltak vagyunk, de a szilvesztert most már nem hagyom veszni. Már 2 éve tervezzük, hogy együtt töltünk egy hetet, de sosem jött össze. Utoljára akkor találkoztunk, amikor lekéstem a pesti gépet Barcelonában. Azt kell mondjam, nagyon hiányzik nekem. Annyi közös élményünk van, közös érdeklődési körünk, és rengeteg dologban egyezik a véleményünk is. Olyan, mintha a testvérem lenne. Sokkal közelebb áll hozzám, mint a saját nővérem. Őt sosem érdekelte, hogy mi van velem, ráadásul két teljesen külön világ vagyunk. Egész tinédzserkorom avval telt, hogy próbáltam jó barátnője lenni, a kedvére tenni, támogatni, és meghallgatni, amikor szüksége volt rám, de ma már elveszett ez a lelkesedés belőlem. Amikor az ember azt érzi, hogy a másik oldalról egyáltalán nem viszonozzák a törődését, sőt, mondhatni le sem tojják, akkor bizony egy idő után belefárad az erőfeszítésekbe.
Visszatérve Nórira, még nem döntötték el, mi lesz a neve a gyereknek, de már felmerült néhány ötlet evvel kapcsolatban. Tetszik nekünk (nekik is) a Sebastian, az Alejandro, az Alexis és a Xavier. Nekem a Vicente és a Salvador is, de ez már egy más kérdés (teljesen beleszerettem a Betis játékosának, Salva Sevillának a nevébe, ez ihletett meg). Akármelyikre is essen végül a választásuk, jól döntenek. Persze, azt is figyelembe kell venni, hogy a Hernández vezetéknévhez mi illik. A Xavival egy picit talán egyértelművé válna, hogy Barcelona-drukker a család, a Sebastiannal pedig talán egy picit furcsán hangzana. A legjobb választás az Alejandro vagy az Alexis lenne. Mindenesetre rájuk bízom, ők a szülők, én csak helyeselni vagy ellenkezni tudok. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)